„Csak kifordítottam, bedobtam a mosógépbe, és amikor a program lejárt, teregetés közben vettem csak észre, hogy teljesen tönkrement. Odalett több heti munkám eredménye, kárba veszett az értékes fonal. Egyetlen mosással tönkretettem volna?"

Hallottál már ilyen szomorú történetet? A kihívás, ami az elkezdett munkák befejezéséről szól meglepő módon sok ilyen sztorit is előhozott, amelyek a kötött ruhadarabok hosszú életére hívják fel a figyelmet. Mindig fáj a szívem, mert tudom, hogy megelőzhető lett volna.

A félbemaradt munkákról nem szívesen beszélünk, ez többnyire egy csalódás mellékterméke. Felszedted a szemeket, megvan pár sor, de valamiért mégis félreteszed. Majdnem a finisbe értél és érzed, hogy valami nem ok de még nem tudod mi az. Talán majd később.., de végül nem folytatod tovább. És itt most nem az időhiányról van szó, azzal mindannyian küzdünk, mégis vannak dolgok amire könnyebben találunk időt és van amire nem. 

Ha vannak gyerekeid, akkor tudod, hogy kicsi babaként nincs fontosabb a kényelemnél. Egy szúrós anyag, éles varrás, feszülő szabásvonal a gyerekek egész napját tönkre teheti, nem éri meg ezt kockáztatni. Ezeket a darabokat aztán önkéntelenül is a szekrény mélyén rejtegetjük, és ritkán jutnak csak el az öltöztetésig.